Mint ahogyan az előző írásunkban is említettük a Fekete Sas Patika Múzeum korábban működő patika volt. Az alábbiakban az eredeti patika történetét meséljük el.
Székesfehérvárott az első gyógyszerész már 1688-ban, közvetlenül a törökök alóli felszabadulás első napjaiban megtelepedett. A levéltári adatok szerint ez az első gyógyszerész – Sartory János – Pápáról került városunkba. A következő évtizedekben elég sűrűn változtak a fehérvári patikusok. A fennmaradt iratok tanúsága szerint, az egymást váltó tulajdonosok munkája nyomán egyre nagyobb értéket képvisel a felszerelés és a gyógyszerkészlet. Így 1745 decemberében, amikor az utolsó civil gyógyszerész özvegyének halála után a jezsuiták szerzik meg a patikát, már ezerkétszáz forint vételárat kellett fizetniük, ami akkor igen tekintélyes öszszeg volt.
A Fekete Sas története tulajdonképpen ezzel a vétellel kezdődött. 1746-ban a fehérvári jezsuiták legfőbb mecénása, Vanossi Antal (Vanossi Lőrinc székesfehérvári harmincados fia, s egyébként maga is jezsuita szerzetes, ez időben a trencsényi rendház főnöke, később egyike a rend legfőbb vezetőinek) egy magyarul, latinul, szlovénül és németül beszélő patikust, Maschner Jakabot küldte a városba.
Őt 1748-ban Hill Mátyás váltotta fel, aki még a jezsuita rend feloszlatása, 1773 után is ellátta a gyógyszerészi és betegápolói teendőket. 1774-ben elárverezték a patikát, s akkor Valter Ferenc, pozsonyi gyógyszerész vette meg a berendezést. 1811-től Braun Ferenc és utódai, a századfordulótól kezdve az 1950-es államosításig pedig a Lukáts család működtette a patikát.
Részletesebben a Wikipedián is olvashatunk a patika történetéről.